A kiállításom fotói mind Salgótarjánban és környékén készültek az elmúlt nyár során. Munkáim folyamán alapvetően igyekszem megörökíteni a szépet és a boldogságot tükröző jelenségeke, a kiállítás fotóit is ezek alapján válogattam keresve ezeket a fényfoszlányokat. A képeknek azért sincs címük, leírásuk mert mind egy szellemiséget tükröznek: Salgótarjánban boldogok az emberek.
Öt éve dolgozok itthon mint főállású fotós, ez idő alatt ismertem meg Shah Timort a Dornyay Béla Múzeum fotósát, filmművészt, Timor Afganisztánból érkezett városunkba, másképpen látja a világot, mint sokan mások.
Egy interjúban a következőket mondta:
“Tudom, hogy meglepőnek tűnik, de Salgótarján számomra a legszebb város Nógrád megyében, ahogy a megye is az ország többi megyéi közül.
De a szépségét az emberek adják, ők teszik például várossá a várost, nem a magas épületek, üzletek, kereskedelmi bankok.”
Én is ezt kerestem a kamerámon keresztül, és szívhez szóló volt ezeket a sorokat olvasni olyas valakitől, aki nem ide született, hanem az élet sodorta közénk.
Viszont hiányolom ezt a látásmódot magunktól, itt élőktől, pedig megvan bennünk ezt a fotóim és Timor elmondása is tükrözi.
Már megszoktuk, hogy ilyen szép környezetben élünk, adottnak vesszük, csak a múltat dicsérjük, sírjuk vissza, nem látjuk a jelent, hogy Salgótarján még mindig ugyanaz a szép, boldog város ami egykor volt és ezért nem a gyárak, boltok a felelősek, hanem mi az itt élők, akik élettel, mosollyal töltjük meg.