Sok szál köt városunkhoz, néhai édesapám Szopóczi Gábor felmenői közt többen is voltak akik mély nyomot hagytak Salgótarján történelmében. Két embert szeretnék kiemelni közülük: az egyik Bátfai József, a zagyvapálfalvai bányakovács, aki az 1956. december 8-án eldördülő sortűzben vesztette életét. Az inget, amit utolsó napján viselt, özvegye Bátfai Józsefné 2006-ban a salgótarjáni Dornyay Béla Múzeumnak adományozta, ami jelenleg az egyik legértékesebb kiállítási darabja az intézménynek. A másik személy dédnagyapám Szopóczi Ferenc, aki az 1971-72-es szezon Vidék legjobb labdarúgó csapatának az NBI-es 3. helyezett SBTC-nek volt a szakosztályvezetője. Ők is, csak úgy mint én; elhivatott Salgótarjániként élték életüket.
Akik nem ismernének: Hegedűs Márk vagyok, Salgótarjánban születtem, Salgótarjánban élek, szeretem az emberek társaságát, a fotózás a hobbim, amely mára a megélhetésemet jelenti. A Kodály Zoltán Általános iskolában kezdtem el megismerkedni a művészetekkel, Földi Gergely, Földi Péter Kossuth Díjas festőművész fiának rajzszakkörén, valamint Tarnócziné Máté Melinda osztályfőnököm Média óráin.
Középiskolai éveimet a Madách Imre Gimnáziumban töltöttem, ahol Kele Szabó Ágnes tanárnő erősített meg abban, hogy van keresnivalóm a már mostani szakmám hajszolásában. Szerencsét próbáltam, jelentkeztem Színház és filmművészeti egyetemre ahova bár nem kerültem be, de ajánlottak egy fotós iskolát Budapesten, az ott eltöltött két év alatt megtanultam alázattal fotózni, hogy nem elég valamit csak úgy lekattintani, azt mindig az adott techinának és környezeti adottságoknak megfelelően a lehető legjobban kell lefényképezni, mert ha ettől eltér az ember akkor nem fog érvényesülni ebben a szakmában. Igazgatói dícsérettel végeztem, pesten maradtam, bekerültem az Index.hu gyakornoki programjába Barakonyi Szabolcs és Ajpek Orsolya vezetése alatt. Olyan helyeken fotózhattam húszévesen, ahol még karrierem későbbi szakaszán sem tudtam volna elképzelni magam, magába szippantott a nagyvárosi élet, de Salgótarján hazahúzott.
Megismerkedtem Komka Péterrel sokszoros sajtófotó díjas fotóművésszel, ő ajánlott be a Nógrád Megyei Hírlaphoz, ahol közel öt évig Hüvösi Csaba és Ladóczki Balázs fotós kollégaimmal mutattuk be nap mint nap a megye minden szegletének minden történését. Ez idő alatt kezdtem bele fotós vállalkozásomba. Az évek során én lettem a fotósa számos olyan helyi intézménynek, amelyek munkájukkal színt és kulturális életet teremtenek városunkban.
Nem folytatva a felsorolást, mert már látom, ahogy kiállítás szervező kolléga vakarja a fejét. Szeretném kihangsúlyozni, hogy sok jó embernek köszönhetem azt, hogy most itt beszédet mondhatok.
Eme alkotások gyűjteménye arra vállalkozott, hogy tükrözze Salgótarján színes és gazdag kulturális életét, koncertjeit, színházi előadásait, valamint azokat az egyszeri-elmúló pillanatokat, amelyek például egy családi napokon születnek. A kiállított fotókon keresztül betekintést nyerhetünk abba a világba, ahol a művészet és a közösség összefonódik, ahol az érzelmek és a pillanatok örökkévalóvá válnak. Minden egyes fotó mögött történetek húzódnak, melyek megmutatják, hogy milyen csodálatos is a salgótarjáni közösség és annak kulturális öröksége.
Egy okos ember mondta nekem,- magad légy a változás amit a világban látni szeretnél. Nem a szavazófülkében szavazunk, hanem minden nap, a pénzünkkel az időnkkel. Nézhetjük egész nap az interneten, hogyan is kell élni, de nem lehet beskatulyázni az embereket, bármennyire is egy kalap alá vesznek minket manapság. Az ember elvesztette a külvilággal való kapcsolatát. Akkor is panaszkodunk ha valami rossz, és akkor is, ha valami jó. Ha van valami a városban az sem jó, mert hangos/zavaró/nincs ínyünkre, ha éppenséggel nincs, akkor pedig az jelenti a bajt, hogy miért nincsen! Mozduljunk ki otthonról! Lássuk milyen gazdag természeti adottságokkal, kulturális élettel rendelkező városunk van nekünk itt Salgótarjánban, ahol dolgozunk és élünk. Kívánom, hogy ezen alkotások által inspirálódva mindenki találjon rá saját értékeire és lépjen mélyebb kapcsolatba városunk kulturális életével.